A szövetségi átok felhője – Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szövetség hírnöke a szövetség megszegőjéhez lett küldve. A szövetségszegőhöz a szövetségi átok felhője alatt érkezik.
Így jött Jézus, Isten Fia is Izraelhez, Isten szövetséges népéhez, Isten haragjának felhője alatt. Erre utal a Mal.3:2 – „De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja.”
Keresztelő János mondta: „Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse.” (Luk.3:16, 17).
Jézus Krisztus megkeresztelése János által és annak jelentősége
Jézus nem csak azért jött, hogy hirdesse Isten igazságos haragját a bűnös emberiség ellen, hanem azért is, hogy azt magába fogadja, és elviselje érte a büntetést. Hogyan és miért tette ezt? Át kell látnunk a nagyobb képet, hogy megtaláljuk a választ.
Keresztelő János
János azoknak (a zsidóknak) a keresztelőjeként vált ismertté, akik megvallották, hogy megszegték Isten szövetségét. Amikor tehát Jézus eljött hozzá, hogy megkeresztelkedjen, megdöbbent! Tudta, hogy Jézus valamilyen módon rajta keresztül fog kinyilatkoztatni, mint a Messiás, a Krisztus, de azt nem gondolta volna, hogy ez Jézus megkeresztelését is magában foglalja!
Úgy gondolta, hogy ha vagy őt, vagy Jézust kell majd megkeresztelni a bűnbánat keresztségével, akkor biztosan NEM Jézust kell majd megkeresztelni kettejük közül (János 3:14). Miért ragaszkodott tehát Jézus ahhoz, hogy János keresztelje meg? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell néznünk az Ószövetséget.
Ószövetségi rituálék
Most már tudjuk, hogy az Ószövetségben található szertartások (különösen az áldozatok és az emberek rituális megtisztítására spriccelt vér) mind Jézusra mutattak, aki eljön és beteljesíti azokat.
A páskabárány is, amelyet le kellett vágni, meg kellett enni, és vérét az ajtófélfára kellett kenni, hogy a halál angyala elmenjen mellettük (2Móz 12), Jézusra mutatott.
A 3Mózes 16. könyvének két kecskebakja
Most nézzük meg a 3Mózes 16. fejezetét. Ez az éves engesztelés napját írja le, számos elvégzendő szertartással. De mostani célunk érdekében koncentráljunk a két kecskebakra (3Mózes 16:5, 7-10, 15-16, 20-22).
De röviden: az egyik kecske, „az Úrnak való kecske”, a bűnért való áldozat volt. Az „Azazelért való kecske” felett kellett meggyónni, így a pap által meggyónt bűnök „átkerültek” a kecskére. Ezután ki kellett vezetni a pusztába, és ott kellett hagyni.
Az „Azazel” jelentése homályos. Egyesek úgy értelmezik, hogy „a gonosz”, de a megfelelőbb fordítás valami olyasmi lenne, mint „abszolút eltávolítás”. Általánosan elfogadott, hogy ezt a kecskét „bűnbaknak” nevezik, ami azt jelenti, hogy bűnös és megbüntetik valamiért, amit nem ő tett.
Nevezzük hát bűnbaknak. Ezt a bűnnel terhelt bűnbakot aztán a pusztába kellett vezetni – amelyet hagyományosan az ördög lakhelyének tartanak.
Most már nem szabad elfelejtenünk, hogy a 3Móz.16-ban szereplő összes ilyen szertartás célja a MEGSZENTELÉS volt, és arra mutattak, hogy Jézus Krisztus által beteljesedik. János a szövetségszegőket keresztelte meg, akik megvallották a szövetség megszegésével elkövetett bűneiket.
Jézus megkeresztelése
Amikor Jézus eljött Jánoshoz, az „bemutatta” őt a tömegnek, mondván: „Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” (János 1:29).
Látjátok, hogy János egyetlen kijelentésben összefoglalja a Lev.16-ban szereplő két kecskebakot? Az „Isten Báránya” a korábban említett bűnbakra utalt – és Jézus bűnért való áldozatként halt meg -, akárcsak a Lev.16-ban a kecske Istenért.
És a bűntelen Jézusnak, Isten Bárányának „fel kellett vennie és el kellett vinnie” a világ bűneit – ami azt jelenti, hogy most Ő lett a „bűnbak” az emberek bűneiért. Ezzel a cselekedetével Jézus teljesítette a Lev.16-ot – mind a bűnért való áldozat, mind a bűnbak szerepét.
Csoda-e tehát, hogy a bűntelen Jézus ragaszkodott ahhoz, hogy úgy bánjanak vele, mint azokkal, akik a keresztségben megvallották bűneiket? Emlékezzünk a Lev.16-ra – a bűnök megvallása azokat a bűnöket a bűnbakra hárította, aki korábban soha nem vétkezett.
János még nem értette, hogy Jézus valójában a bűnösök helyébe lépett. És ott, ahol a szövetségszegők megvallották bűneiket, azok a bűnök átmentek Jézusra, és Ő helyettünk bűnnel terhelté vált. Ő lett a bűnbak helyettünk.
Jézus a pusztába vezetett
És Jézus megkeresztelése után a kép egy újabb darabja kerül a helyére: a Szentlélek a mi bűnbakunkat Jézust a pusztába vezeti, és otthagyja, hogy az ördög megkísértse (Máté 4:1).
És Jézus nemcsak a pusztába vitte ezeket a bűnöket, hanem három évvel később a golgotai keresztre is, ahol megbűnhődött és meghalt érte – nemcsak a már elkövetett bűnökért, hanem a jövőben elkövetendő bűneinkért is.
Hála Istennek, hogy Jézus már megbűnhődött azokért a bűnökért, amelyeket mi megbánunk és megvallunk Neki. Megígérte, hogy nem küldi el a megtört szívet (Zsolt 51,17), nem töri össze a megtört nádszálat, és nem oltja ki a füstölgő kanócot (Mt 12,20).
Világos tehát, hogy Jézus Isten utolsó szövetségi küldöttjeként jött, de magára vette a szövetség átkát. Ez egyben beteljesíti Isten hallgatólagos ígéretét is, amikor szövetséget kötött Ábrahámmal – azt az ígéretet, hogy a szövetség megszegésének átkát magára veszi.
