A keresztények számára a Biblia az egyik legjobb forrás az erkölcsi tanulságokat tartalmazó történetekhez. Ha tehát mások segítéséről szóló történeteket keresel, ne keress tovább a Bibliánál.
Az Ószövetségtől az Újszövetségig a Biblia bővelkedik mások segítéséről, a jótékonyságról és a kedvességről szóló történetekben. Íme néhány közülük:
1. Az irgalmas szamaritánus
Ha mások segítéséről beszélünk, nincs híresebb bibliai történet, mint az irgalmas szamaritánus példája.
Ha nem ismered a történetet, egy szamaritánusról szól, aki segített egy zsidónak, akit megvertek és hagytak meghalni az út szélén. Először egy zsidó pap ment el mellette, akit egy levita követett, de mindketten figyelmen kívül hagyták a haldoklót. Aztán egy harmadik ember is elhaladt mellette – egy szamaritánus. A szamaritánus megszánta a férfit, bekötözte a sebeit, és elvitte a legközelebbi fogadóba, hogy felépüljön. Még fizetett is a fogadósnak, hogy gondoskodjon a zsidóról, amíg teljesen fel nem épül.
E történet legmeggyőzőbb része az, hogy Jézus korában a zsidók és a szamaritánusok esküdt ellenségek. És ez nem csak egy egyszerű családi vagy törzsi viszály. Mélyen gyökerező, generációkra visszanyúló gyűlöletről van szó. Emiatt nem beszélnek egymással, és nem is bíznak egymásban.
Mégis, ahogy a történet elmeséli, a három ember közül, akik elhaladtak a haldokló mellett, csak a szamaritánus állt meg és segített. Őt nem érdekelte, hogy a haldokló zsidó volt. Ehelyett csak egy embertársat látott, akinek nagy szüksége volt segítségre.
Ez teszi az irgalmas szamaritánus példázatot az egyik legnagyobb bibliai történetté a mások segítéséről. Azt mondja nekünk, hogy a kedvességnek nincsenek faji vagy határvonala. Ha valaki rászorul, és mi abban a helyzetben vagyunk, hogy segítséget nyújtsunk, akkor meg kell tennünk. Valakinek a hite, bőrszíne vagy vallása nem számíthat, mert mindannyian ugyanahhoz a fajhoz tartozunk – az emberi fajhoz.
2. Mózes és a fáraó lánya
A legtöbb keresztény ismeri, hogy ki Mózes, és hogyan segített kiszabadítani az izraelitákat a rabszolgaságból. Mégis gyakran elhallgatják azt a történetet, hogy ő, egy izraelita, hogyan lett egy egyiptomi hercegnő fia.
Mózes akkor született, amikor az egyiptomiak nagyon féltek attól, hogy az izraeliták egy napon fellázadnak ellenük. Ezért Egyiptom királya elrendelte, hogy minden héber (az izraelita egy másik neve) anyától született kisfiút meg kell ölni.
Hogy megmentse az életét, Mózes édesanyja egy kosárba tette őt, és hagyta, hogy a kosár leússzon a Níluson. Abban a pillanatban a fáraó egyik lánya éppen fürdött az említett folyóban. Amikor meglátta az úszó kosarat, kíváncsi lett, és megkérte egyik szolgáját, hogy szedje ki a vízből.
Amikor kinyitotta a kosarat, látta, hogy az egy héber csecsemő. Mivel jól tudta, hogy milyen veszélyben van, megszánta Mózest, és úgy döntött, örökbe fogadja. Így nőtt fel Mózes az egyiptomi király udvarában.
Akárcsak az irgalmas szamaritánus példázata, Mózes örökbefogadásának története is bizonyítja, hogy a kedvesség túlmutat a faji hovatartozáson. Az egyiptomi hercegnő jól ismerte apja parancsait. Mégis szembeszállt vele, és kockáztatta a haragját, csak hogy megmentse a fiút. Lehet, hogy akkor még nem tudta, de jóságos cselekedete végül egy egész népet mentett meg.
3. Jonatán és Dávid
Mit tennél, ha megtudnád, hogy apád meg akarja ölni a legjobb barátodat? Pontosan ezzel a dilemmával szembesült Jonatán, Saul izraelita király fia.
Saul volt Izrael uralkodó királya, amikor Isten utasította Sámuel prófétát, hogy kenje fel az általa kiválasztott utódot. Sámuel tehát elment, és felkente Dávidot, egy pásztorfiút Betlehem városából. Dávid ezután a király szolgálatába állt, és még egy hadsereget is vezetett. Úgy tűnt, hogy kezdetben jól kijöttek Saullal.
Ebben az időben Saul fia, Jonatán megkedvelte Dávidot. Ők ketten jó barátok lettek, és még meg is esküdtek, hogy megvédik egymást.
Amikor azonban Dávid megölte az óriás Góliátot, az emberek dicshimnuszokat kezdtek énekelni neki. Ez erős féltékenységet váltott ki Saulban. Kétszer is megpróbálta megölni Dávidot, de nem járt sikerrel. Ezért csatákba küldte őt, abban a reményben, hogy az ellenségei elvégzik azt a munkát, amit ő nem tudott elvégezni. De ahelyett, hogy megölték volna, csatát csatára nyert.
Amikor Saul ezt meghallotta, még dühösebb lett, és megparancsolta az embereinek, hogy öljék meg Dávidot. Amikor fia, Jonatán meghallotta ezt, figyelmeztette Dávidot, aki így el tudott menekülni. Ezután Jonatán meggyőzte apját, hogy kímélje meg Dávidot, de apja haragja csak fokozódott, ezért segített Dávidnak visszaszökni a szülővárosába.
Amikor megtudta, hogy mit tett a fia, Saul felrobbant. Azt mondta Jonatánnak, hogy ő soha nem lehet király, amíg Dávid él. Erre Jonatán azt válaszolta: „Miért kellene őt megölni, mit tett?”. Dühében Saul majdnem megölte a fiát, de Jonatán nem tántorodott meg. Megvédte Dávidot, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy szembe kellett szállnia az apjával.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy Jonatán és Dávid története tökéletes példája az igaz barátságról szóló történetnek. De azt is elmondja nekünk, hogy mások segítése nagy áldozatokat követel. Képzeld el, hogy választanod kell az apád és a királyi cím lehetősége, illetve a legjobb barátod élete között. De néha egyszerűen csak azt kell tenned, amit a lelkiismereted szerint helyesnek tartasz, bármi áron is.
4. József, az álmodó
Jákob fiának, Józsefnek a története valószínűleg az egyik legfigyelemreméltóbb történet a Bibliában.
Fiatalemberként Józsefet a testvérei eladták rabszolga kereskedőknek. Ezután eladták egy egyiptomi gazdának, aki börtönbe küldte egy olyan bűntettért, amit nem követett el. De emiatt lehetőséget kapott arra, hogy megmagyarázza a fáraó álmát.
József elmondta a királynak, hogy az álma egy előérzet, miszerint Egyiptomban hét év bőség, majd hét év súlyos éhínség következik. Ezzel azt javasolta a királynak, hogy tartsa meg a termés egy részét, hogy amikor az éhínség eljön, Egyiptom ne éhezzen.
Javaslatát megfogadva a király Józsefet egész Egyiptom kormányzójává nevezte ki – másodiknak csak ő maga után. Így Egyiptom megmenekült az éhínségtől, amely a környező országok nagy részét sújtotta.
Egy nap a testvérei, akik eladták őt, elkeseredetten érkeztek Egyiptomba élelemért, mivel az ő földjüket is elérte az éhínség. Először nem ismerték fel Józsefet, mivel még elég fiatal volt, amikor eladták, de József azonnal felismerte a testvéreit.
Annak ellenére, hogy mit tettek vele, József segített nekik. Élelmet adott nekik, és még azt is megengedte nekik, hogy családjukat Egyiptomba hozzák, hogy elmeneküljenek a hazájukban uralkodó éhínség elől.
József története a megbocsátás és a kedvesség erőteljes példája. Azok után, amin miattuk keresztülment, megtagadhatta volna, hogy segítsen a testvéreinek. Mégsem tette. Segített nekik, mert tudta, hogy éhen halnának, ha nem tenné. És a másokon való segítésnek így kell lennie. Nem arra kell gondolnunk, hogy mi lesz, ha segítünk a rászorulókon, hanem arra, hogy mi lesz, ha nem segítünk.
5. Jézus és a vámszedő
Ez a történet egyike azoknak az eseteknek a Bibliában, amikor Jézus nem csak azt mondta el, hogyan kell segítenünk másokon. Inkább megmutatta nekünk, hogyan kell ezt tennünk.
Jézus idejében a vámszedőket a legbűnösebb emberek közé tartoztak, akik valaha is a földön jártak. Megvesztegetést fogadtak el, és gyakran az emberek kárára tömték meg a zsebüket. Zákeus egyike volt ezeknek az embereknek.
Amikor meghallotta, hogy Jézus a városukba jön prédikálni, Zákeus nagyon kíváncsi volt. Mivel alacsony ember volt, felmászott egy fára, hogy jobban lássa Jézust a találkozásra sorakozó tömegek fölött. Jézus észrevette őt, és azt mondta neki, hogy aznap az ő házában fog lakni.
Amikor a tömeg ezt meghallotta, magában mormogtak, hogy Jézus miért vacsorázik egy bűnössel.
Ezt hallva Zákeus azt mondta Jézusnak, hogy a vagyona felét a szegényeknek adja. Azt is megígérte, hogy mindenkinek, akit becsapott, négyszeresen visszafizeti a tartozását.
Jézus örömmel hallgatta ezt, és kijelentette, hogy azon a napon üdvösség érkezett Zákeus házába.
A történet elolvasása után talán elgondolkodtál azon, hogy mi az a rész, ami mások megsegítéséről szól. Látod, már az az egyszerű cselekedet, hogy Jézus kifejezi a vágyát, hogy Zákeusszal vacsorázzon, már segít neki. Ő egy bűnös, és az emberek valószínűleg nem bántak vele jól. De Jézus elfogadta őt olyannak, amilyen, függetlenül a hibáitól. És ez a legerősebb dolog, amit valakiért tehetsz. Néha ez minden, amire valakinek igazán szüksége van.
