Keresztényként sok mindenre vagyunk hivatottak: imádkozni, szeretni felebarátainkat, adakozni a pénzünkből. A lista folytatható. És bár a legtöbb keresztény valószínűleg egyetért abban, hogy ezek a keresztény élet fontos aspektusai, sokan közülünk időnként alulmaradnak.
Annyira belemerülünk a saját vágyainkba és világi kötelezettségeinkbe, hogy gyakran háttérbe szorul, hogy időt találjunk a lelki életünkbe való befektetésre. Ugyanez gyakran igaz a hálaadásra szánt időnkre is. Erre jó megoldás lehet, ha például megnézed és gyakorolod a hálaadó imákat.
Mit mond a biblia a háláról?
A Bibliában többször is emlékeztetik a hívőket a hálaadás és a hála folyamatos kifejezésének fontosságára. Mégsem könnyű hálás életet élni. Mint minden lelki fegyelem, ez is időt, erőfeszítést és hűséges gyakorlást igényel.
Erőfeszítés nélkül a hála érzései gyakran múlékonyak, és olyan gyorsan elmúlnak, ahogy jönnek. Hálás vagyok például, hogy az egészségemért, de morgolódom, amint egy megfázás megzavarja a dolgos életemet. A konyhám tele van étellel, de panaszkodom a főzés miatt, és a szekrényem tele van ruhákkal, de „nincs mit felvennem”.
Az erkölcsi fejlődés iránt érdeklődő pszichológusok sok időt töltöttek azzal, hogy megpróbálják megérteni, milyen előnyei vannak a hálának, és hogyan lehet az egyénekben a hála magasabb szintjét elősegíteni. A Szentírással párosulva ez a kutatás néhány fontos meglátást és ötletet kínál arra vonatkozóan, hogyan alkalmazhatnánk hatékonyabban a hála gyakorlatait mint lelki fegyelmet.
Mit mond a tudomány?
A kutatások azt sugallják, hogy a hála nem sorolható egyszerűen más érzelmekkel, például a boldogsággal vagy a haraggal egy csoportba, mert a többi érzelemmel ellentétben a hála tudatos erőfeszítést igényel. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy hálásak legyünk, először időt kell szánnunk arra, hogy felismerjük, hogy valami a javunkra történt.
Hálás életet élni nem könnyű. Mint minden spirituális fegyelem, ez is időt, erőfeszítést és hűséges gyakorlást igényel.
Ez a képesség, hogy felismerjük mások kedvességét, kiérdemelte a hála az erkölcsi barométer címet. „Pszichológiailag sok barométerünk van” – mondta Dr. Ross Oakes-Mueller, a PLNU pszichológiaprofesszora. „Például a szorongás jelzi számunkra, ha fenyegetés van jelen. Ugyanígy, amikor azt a meleg, bársonyos érzést érezzük, tudjuk, hogy valami kapcsolati szempontból történik. A hála segít észlelni a kedvesség és a nagylelkűség cselekedeteit, és jelzi, hogy valami jó történt”. Van különbség aközött, hogy időnként megtapasztaljuk azt a „meleg, bolyhos érzést”, és aközött, hogy hálás életet élünk? Dr. Robert Emmons, a UC Davis pszichológiaprofesszora és a hálapszichológia egyik vezető szakértője határozott igennel válaszol. „Hálát érezni nem ugyanaz, mint hálás embernek lenni” – írja Emmons. „[A hálás ember] az, aki rendszeresen megerősíti az életében lévő jóságot, és felismeri, hogy ennek a jóságnak a forrásai legalább részben rajtuk kívül állnak”.
Emmons a továbbiakban négy tényezőt határoz meg, amelyek meghatározzák az ember hálára való hajlamát: a gyakoriságot, az intenzitást, az időtartamot és a sűrűséget. Ezek lényegében azt írják le, hogy milyen gyakran érzünk hálát, milyen mértékben vagy mélységben érzünk hálát, hány dologért érzünk hálát egy adott időpontban, és hány embernek érzünk hálát egy-egy pozitív eseményért. Ennek megfelelően az erős hajlamúak intenzívebben, rendszeresen, több dologért, több ember felé intenzívebben éreznek hálát.
Míg a pozitív eseményekért vagy szerencsés pillanatokért való hálaadás egyszerűnek tűnik, a hálára való hajlam, különösen a kereszténységre vonatkoztatva, úgy tűnik, valami többre utal. A hálás szív hálás az üdvösségért és Isten áldásaiért, de képes hálás lenni a nehéz körülmények között is. Vegyük például Pál apostolt, aki bár üldözték és bebörtönözték, mégis az Újszövetség legihletettebb írásait hozta létre. A bebörtönzés ellenére Pál nemcsak hálás maradt, hanem másokat is hálára buzdított, amikor a Filippi 4:16-ban ezt írja: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem minden helyzetben imádsággal és kéréssel, hálaadással terjesszétek kéréseiteket Isten elé”.
Az általa ápolt hálás beállítottság és a Krisztussal való kapcsolata miatt Pál még a szenvedések közepette is talált okot a hálára. Nemcsak Istennek ad hálát, hanem az első fejezet nagy részét azzal tölti, hogy háláját fejezi ki a filippibeliek, a hívőtársai iránt. A továbbiakban a nyomorúságában rejlő jóra összpontosít: „Ennek következtében az egész palotaőrség és mindenki más számára világossá vált, hogy Krisztusért vagyok láncra verve. És a láncaim miatt a legtöbb testvér bizalommal lett az Úrban, és még inkább merik félelem nélkül hirdetni az evangéliumot.” (Fil 1:13-14)
Pál példát mutatott minden hívőnek. Írásain keresztül megtanuljuk, hogy az igazi hálaadás túlmutat a kényelemen. Ehelyett, mint az üdvösség és az isteni kegyelem címzettjei, törekednünk kell arra, hogy életünk minden időszakában hálásak legyünk.
Akadályai
„Ez tehát a hála paradoxona: miközben egyértelműek a bizonyítékok, hogy a hála ápolása – az életünkben és az élethez való hozzáállásunkban – boldogabb és egészségesebb embereket tesz bennünket, akik jobban ráhangolódnak az áldások áramlására az életünkben, mégis nehéz. A hála gyakorlása könnyebb mondani, mint megtenni” – jelenti Emmons.
Még ha találunk is okot arra, hogy hálásak legyünk Istennek, gyakran nagyobb kihívást jelent másokkal szemben hálásnak lenni. Oakes-Mueller az egyik fő kihívást e tekintetben a szorongásban jelölte meg.
„Néhány ember számára ez valójában az intimitástól való félelem” – magyarázta. „A hála azt jelenti, hogy azt mondom: ‘Rád vagyok utalva’, és ez nagyon ijesztő lehet. És ha erre nem együttérző módon reagálnak, akkor negatív érzéssel tölthet el. Szóval sokan nem teszik meg, mert ez kockázatos”.
Még ha találunk is okot arra, hogy hálásak legyünk Istennek, gyakran nagyobb kihívást jelent másokkal szemben hálásnak lenni.
A szorongás mellett Kelsy Richardson, aki a Fuller Theological Seminary-n végzett diplomamunkát a háláról, a büszkeséget nevezte meg fő visszatartó erőnek.
„Azt gondolnánk, hogy a hála ellentéte a hálátlanság, de valójában ez az önzés vagy önhittség. Amikor azt hiszed, hogy megérdemled a jó dolgokat, amiket kapsz, nem érzed szükségét, hogy hálás legyél másoknak”. Emmons e gondolatok mentén rámutat, hogy a hála nehéz lehet, mert új gondolkodásmódot igényel. Míg gyakran magunknak tulajdonítjuk életünk jó dolgait, és másoknak a rosszat, a hála elutasítja ezt a mentalitást, mivel másokat is elismeri, hogy részesei vagyunk a sikerünknek. „A hála ellene megy annak az igényünknek is, hogy úgy érezzük, mi irányítjuk a környezetünket” – mondja Emmons. „Néha a hálával egyszerűen el kell fogadnunk az életet úgy, ahogy van, és hálásnak kell lennünk azért, amink van.”
Bár ezeknek a potenciális akadályoknak a jelenléte egyeseket elriaszthat, a kutatások szerint a befektetés megtérülése túl bőséges ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk.
Előnyei
Amellett, hogy a hála barométerként működik, megerősítőként és az erkölcsi cselekedetek indítékaként is szolgál. Dr. Michael McCullough, a Southern Methodist University pszichológiaprofesszora és munkatársai a Psychological Bulletin „Is Gratitude a Moral Affect?” című cikkében fejtik ki e tulajdonságok természetét. „Amikor a kedvezményezett háláját fejezi ki, akár úgy, hogy „köszönetet mond”, akár úgy, hogy valamilyen más elismerést vagy megbecsülést ad, a jótevő megerősítést kap jóindulatáért. Így a jótevő nagyobb valószínűséggel fog a jövőben is hasonló jótékony magatartást tanúsítani” – írják.
Vagy egyszerűen fogalmazva: „A hála megerősítő oldala olyan, mintha a tanárodtól kapnál egy ötöst” – mondta Oakes-Mueller. „Lényegében azt mondja, hogy „jól végezted a munkádat”.”
A hála a kedvesség címzettjeiként is hat ránk, mivel arra motivál, hogy mi magunk is kedveskedjünk másoknak.
„Amikor felismerem, hogy mim van és mit kaptam, adni akarok” – mondta Oakes-Mueller. „A hála mint motiváló tényező, a hála egy olyan mentalitást hoz létre, amely továbbadja a hálát. Nem számít, hogy annak adok-e vissza valamit, aki adott nekem, vagy a körülöttem lévő világnak. Ez nem ér véget azzal, hogy egy embernek adok, hanem hullámként terjed, egyre nagyobb és nagyobb lesz.”
Az eredmény? A kutatások szerint a hála megerősítő és motiváló képességei az önértékelés érzésének növekedéséhez vezetnek. Amikor a kedvesség adományozóiként tetteinket vagy ajándékainkat hálaadással fogadják, személyes értékünk megerősítést nyer, ami valószínűvé teszi, hogy a jövőben is megismételjük a viselkedést. A kedvesség címzettjeiként úgy érezzük, hogy értékesek vagyunk jótevőnk számára.
Ennek eredményeképpen valószínűleg jobban érezzük, hogy szeretnek és törődnek velünk, és így valószínűleg gyakoroljuk saját nagylelkű cselekedeteinket is. Ami a keresztényi motivációnkat illeti, Istent tekintjük a végső jótevőnek, aki gondoskodik rólunk és kegyelmet ad, annak ellenére, hogy érdemtelenek vagyunk. Ebből és az Ő nagy áldozatvállalásából arra következtetünk, hogy hihetetlenül értékesek vagyunk az Ő szemében. Továbbá hisszük, hogy ezt a kegyelmet tovább kell terjesztenünk mások felé is, azáltal, hogy mások felé fordulunk.
A kutatások azt is jelzik, hogy az erkölcsi viselkedés növekedése mellett a hála az érzelmi és mentális jólétet is fokozza, és csökkenti az antiszociális tendenciákat.
„A hála jobb emberré tesz, nemcsak abban az értelemben, hogy szép dolgokat teszünk másokért, hanem örömöt is hordoz magában. Amikor hálásabb vagyok, még akkor is, ha elismerem, hogy adós vagyok másoknak, az életet sokkal inkább ajándéknak érzem. Amikor az életet ajándéknak érzem, elkötelezettebbnek érzem magam, és örülök a körülöttem lévő apró dolgoknak. Ily módon ez hasznos ellensúlyként működhet az ingerültséggel, a haraggal és a frusztrációval szemben” – magyarázta Oakes-Mueller.
Emmons hozzáteszi, hogy ez a gondolkodásmód „meggátolhatja az embereket abban, hogy destruktív interperszonális viselkedéseket kövessenek el”, és talán magyarázatot adhat a depresszió alacsony előfordulására a hálás emberek körében, mivel a hála rákényszeríti a szeretet, a kedvesség és az együttérzés elismerését a világban.
Emmons emellett kitér arra is, hogy a hála hogyan fokozhatja az örömérzet képességét azáltal, hogy segít értékelni azokat a dolgokat, amelyeket egyébként természetesnek vennénk. A hála meghosszabbíthatja az elégedettség érzését is, lehetővé téve számunkra, hogy kiélvezzük a pozitív helyzeteket és maximalizáljuk az elégedettséget.
A kutatók megállapították, hogy a hála pozitív fizikai előnyöket is biztosít Ezek közé tartozik a jobb alvási szokások, az alacsonyabb stresszszint és a kevesebb bejelentett fájdalom. A hála előnyeit, bár sok esetben a vizsgálatban résztvevők saját maguk jelentik, gyakran külső személyek is megfigyelik. A tanulmányok szerint a barátok és családtagok olyan változásokat észlelnek a hálát folyamatosan gyakorló szeretteiken, mint például, hogy boldogabbak, nyitottabbak, megbízhatóbbak és összességében kellemesebb a társaságuk.
A gyakorlat teszi a mestert
Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik nem eredendően hálásak? Ahogyan az áhítat vagy az imádság az élet szokásos részévé tétele is elkötelezettséget és gyakorlást igényel, a hálás szív is hajlamos idővel kialakulni. Szerencsére széles körben elfogadott, hogy a hála számos különböző módon tanulható és erősíthető.
„A hála gyakorlott viselkedés, tehát meg kell találni a módját, hogy gyakoroljuk” – mondta Richardson. „Gyakran kell jót tenni, így automatikussá válik. Bármilyen új készség, amit meg akarsz tanulni, gyakorlásra van szükség a tökéletesítéshez. Ha kell, állíts be egy ébresztőt minden nap, hogy emlékeztesd magad a hálára.
Kutatók megállapították, hogy a hálás életszemléletre való ösztönzés egyik legsikeresebb eszköze a hálanapló vezetésének gyakorlata. Azáltal, hogy naponta feljegyezzük a hálára késztető eseményeket, elgondolkodhatunk azokon az apró dolgokon, amelyeket egyébként talán figyelmen kívül hagynánk. A hálát kiváltó dolgok feljegyzése – legyen szó akár arról, hogy egy munkatárstól segítséget kapunk egy határidő betartásához, akár arról, hogy egy régi barátunkkal megiszunk egy csésze kávét, vagy csak sütkérezünk egy gyönyörű nap napsugarában – segíthet abban, hogy pozitív szemszögből tekintsünk az életünkre, és eközben számos előnyre tegyünk szert.
A Journal of Personality and Social Psychology „Counting Blessings Versus Burdens…” című cikkében Emmons és McCullough három olyan tanulmányt tárgyal, amelyekben arra kérték a résztvevőket, hogy meghatározott időn keresztül vezessenek naplót. Mindegyik vizsgálati csoportot három kategóriára osztották: az egyik olyan dolgokat dokumentált, amelyekért a résztvevők hálásak voltak, a másik olyan eseményeket, amelyeket „nyűgnek” tekintettek, a harmadik pedig egyszerűen csak a hatásos eseményeket, vagyis a „semleges” helyzeteket.
A kutatók úgy találták, hogy a hálás életszemléletre való ösztönzés egyik legsikeresebb eszköze a hálanapló vezetésének gyakorlata.
Ezek a vizsgálatok azt találták, hogy azok, akik hálanaplót vezettek, jobb általános jólétet tapasztaltak, beleértve a boldogság és az optimizmus megnövekedett szintjét, mind a „gondok”, mind a „semleges” csoporttal összehasonlítva. Azt is kimutatták, hogy azok, akik hálanaplót vezettek, jobb fizikai egészségről számoltak be, például többet aludtak és ébredés után frissnek érezték magukat, nagyobb erőfeszítéseket tettek a testmozgás és az általános egészségük ápolása érdekében, és kevesebb negatív fizikai tünetet tapasztaltak.
A hálanapló vezetése nemcsak számos előnnyel jár, hanem meglehetősen gyorsan meg is teszi ezt. Emmons azt állítja, hogy a napló vezetése már három hétig is hat hónapig vagy még tovább tartó, figyelemre méltó különbségeket okozhat.
Oakes-Mueller szerint amellett, hogy tudatosabbá válunk a nekünk adott dolgok iránt, a hála megfogalmazása is hasznos lehet. A hálalevél írása tökéletes példa erre. A hálalevelek tulajdonképpen a PLNU pszichológiaprofesszorának, Dr. Kim Schaeffernek a pozitív pszichológia óráján is alapelemek. A kurzus minden hallgatójának levelet kell írnia az életében befolyásos embereknek, megköszönve nekik az évek során nyújtott hozzájárulásaikat és jótéteményeiket. Ezután minden diákot arra kérnek, hogy hívja meg a kiválasztott személyt az órára, ahol a leveleket szemtől szembe, társaik körében osztják meg egymással. Hogy a feladat még hatásosabb legyen, a levelek címzettjei nem tudhatják meg, hogy miért jönnek az osztályba.
„A levél a hála egyik legnagyobb kifejezése, amit valakinek adhatunk” – mondta Schaeffer, aki reméli, hogy ez a feladat segít a diákoknak megtanulni a hála kifejezésének fontosságát – és ez a remény legalább egy diákjában már be is teljesült.
Cherie Owen néhány hónappal azután írt levelet az édesanyjának, hogy megtudta, hogy édesanyja mellrákos. Bár eleinte félt a feladattól, végül felemelőnek találta az élményt, és értékes leckét tanult a folyamat során.
„Megtanultam, hogy minél többször fejezzük ki a hálánkat, annál természetesebbé válik” – mondta Owen, aki most már sokkal megfontoltabbnak és céltudatosabbnak mondja magát a kommunikáció során. „Ez határozottan egy folyamat. Akarnod kell a változást, és dolgoznod kell rajta, hogy élvezhesd az előnyeit. De minél többet mondasz magadnak valamit, annál inkább elhiszed és megéled. Ha folyamatosan pozitív dolgokat mondasz, felemeled magad és másokat is.”
A kurzus tanítása során eltöltött három év alatt Schaeffer nemcsak hihetetlen érzelmi reakciókat látott az órán elhangzottakra, hanem azt is megfigyelte, hogy ez a gyakorlat milyen hatással lehet még jóval az óra vége után is, és ezt a hatást úgy jellemezte, hogy „életmódváltó”.
Randy Meza, a PLNU hallgatója, aki felolvasta az apjának az 50. születésnapjára írt levelét, azonosulni tud a hála átalakító erejével. Ő is tétovázott, de a végeredmény egy elsöprő és váratlan békességérzet, valamint egy gazdagabb kapcsolat lett mind az apjával, mind az anyjával.
„Úgy éreztem, hogy amit tettem, annak értelme van, hogy a szavaimmal jelentős hatást gyakoroltam valaki életére” – mondta. „Megtanultam, hogy az őszinteséggel és a köszönetnyilvánításra való nyitottsággal nemcsak a saját életedet, hanem valaki más életét is megváltoztathatod.”
