Vajon a kezünk munkája fontosabb, mint a szívünk imája? Mi van, ha a legfontosabb hozzájárulásunk Isten országához és ehhez a világhoz a mi imáink, ahelyett, hogy hozzájárulnánk? Mi van, ha eljutunk napjaink végére, és életünk munkája úgy ég el, mint a pelyva?
„Az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át..” (1Kor 3:13-15). Mi van akkor, ha életünk munkája az imáinkban van, nem pedig a kezünkben?
Bármi is van ma a teendőid listáján – legyen az egy mosogatással teli mosogató, végtelen mennyiségű adat, amit fel kell dolgoznod, egy tanítandó házi tanterv vagy egy nyűgös gyermek a karodban -, Isten lát téged. Értékeli a kezed munkáját, de szeretné, ha tudnád, hogy az imáid sokkal fontosabbak. Azt szeretné, ha Hozzá jönnél. Ő nem csak a Teremtő, aki közösséget akar vállalni teremtményeivel – azt akarja, hogy élvezzük az imádsággal töltött idő előnyeit. Íme csak néhány.
Az ima közelebb visz minket Istenhez
Az 1Thesszalonika 5:17 arra buzdít minket, hogy „szüntelenül imádkozzatok”. Jézus mutatott erre példát. Bár Ő volt Isten Fia, mégis gyakran félrevonult imádkozni. Elmegy korán reggel, mielőtt bárki más felébredne, hogy észrevegye, és közösséget vállal az Atyjával. Sőt, a korai zsidó-keresztény hagyomány szerint Jézus gyakran imádkozott egy kis barlangban a Boldogságok hegye közelében. A szolgálata vége felé Jézus így imádkozik: „Atyám, dicsőséget szereztem neked a földön azzal, hogy elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál” (János 17:4). Honnan tudhatta volna Jézus, hogy mit kell beteljesítenie, ha nem állt volna kapcsolatban Istennel?
Amikor imádkozunk, az elmélyíti az Istennel való kapcsolatunkat. Közelebb hoz minket hozzá, mert Ő azzal az igénnyel teremtett minket, hogy kapcsolatba lépjünk Vele. Amikor imádkozunk, megosztjuk vele legbensőbb lényünket. Az imádság által megújulunk és átalakulunk, mert az imádságot átjárja az Ő Lelke.
Az ima aggodalmaskodóból harcossá változtat téged
Filippi 4:6-7 „Ne aggódjatok semmiért, hanem mindenben imádsággal és könyörgéssel, hálaadással ismertessétek meg kéréseiteket Istennel. És az Istennek békessége, amely minden értelmet felülmúl, megóvja szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.”
Aggódsz? Ki nem aggódik manapság? Abban a pillanatban, ahogy felébredünk, teendőlistákkal, rossz hírekkel, munkával, számlákkal és időbeosztással bombáznak minket. Ha nem ellenőrizzük, az aggodalmunk szorongássá alakulhat, és megemelheti a stressz-szintünket. Az ima azonban aggodalmaskodókból imaharcosokká változtathat minket. A problémáinkon való elmélkedés ima által segít enyhíteni a kezdeti stresszt. Ha Isten kezében hagyjuk problémáinkat, az bizonyítottan javítja a stressz-szintet, mert tudjuk, hogy Isten válla nagyobb a miénknél. A legjobb az egészben, hogy az ima mindig elérhető! Semmi sem akadályozhat meg minket abban, hogy problémáinkkal Istenhez fussunk, kivéve saját döntéseinket.
Az ima reményt ébreszt
„…De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:31)
A remény bibliai meghatározása a biztos várakozás, mert minden, ami kevesebbre épül, mint Isten, mindig csalódást fog okozni. Isten mégis reményt ígér nekünk. Amikor imádságban Istenhez fordulunk, Ő emlékeztet minket az ígéreteire. Emlékeztet minket arra, hogy Ő soha nem változik, Ő állandó, és az Ő akarata ugyanaz lesz ma, holnap és mindörökké. Amikor imádságban Isten elé visszük problémáinkat, küzdelmeinket és aggodalmainkat – Ő elmozdítja figyelmünket a hegyről arra a tényre, hogy Ő képes hegyeket mozgatni.
Az ima feltölt minket energiával
Jelenések 22:1 – „És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt.”
Hárman vagyunk egyben: elme, test és lélek. Akárcsak a mobiltelefonunkat, a szellemünket is fel kell tölteni, és ezt imádsággal tesszük. Amikor Istenhez – isteni kapcsolatunkhoz – fordulunk, Ő helyreállítja a szellemünket. Az ima lényegében a mi töltőállomásunk.
