A Biblia egy gyönyörű kertben kezdődik és végződik, amelyben egy-egy életadó fa található. Ennek jó oka van: Isten az ő dicsőségére teremtette a világot – hogy teremtménye neki éljen, és mindenben dicséretet adjon neki. A Teremtés könyve leírja, hogy minden, amit Isten teremtett, jó volt (1Móz 1). Isten az embereket királyi képmásainak teremtette, hogy uralkodjanak a teremtés felett, gondozzák kertjét, és gondoskodjanak teremtményeiről – mindenben tisztelve Teremtőjüket. Ádám és Éva igazak és egyenesek voltak, teljes mértékben képesek voltak engedelmeskedni Istennek és megtartani minden parancsát.
Miután életet leheltek az első emberbe, az Úristen fogta az embert, és az Édenkertbe helyezte, hogy megművelje és megőrizze azt. Az Úristen pedig megparancsolta az embernek, mondván: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” Az Úristen így szólt az emberhez. (1Móz 2:16- 17)
Ádámnak és Évának az volt a feladata, hogy Istent szolgálják, és gondoskodjanak az uralmuk alá tartozó egész teremtésről. Hogy bizonyítsa a Teremtőjükhöz való hűségüket, Isten próbát adott Ádámnak: Ádámnak engedelmeskednie kellett Isten parancsának, hogy ne egyen a jó és a rossz tudásának fájáról, hogy a kertben lévő másik említett fáról – az élet fájáról (1Móz 2:9) – ehessen, és örökké Isten jelenlétében élhessen.
Az Isten és Ádám közötti szövetség
Az Isten és Ádám között fennálló kapcsolatnak volt egy feltétele, ami Ádám engedelmessége volt, valamint az engedelmesség jutalma (élet) és az engedetlenség következménye (halál), és Ádám az egész emberiséget képviselte ebben a szövetségben. A XVII. századi teológus, Herman Witsius megállapítja,
Ha tehát Ádám kitartott volna az engedelmességben, akkor a törvény ugyanarra az örökségre [örök életre] juttatta volna őt, amely most Krisztusban nem annak adatott, aki cselekszik, hanem annak, aki hisz.
Ezt a feltételes szövetségi kapcsolatot, amelyet Ádám Istennel ápolt, a cselekedetek szövetségének is nevezik.
Jézus megtanít minket arra, hogyan kezdődtek a világ problémái
Isten kertjében volt egy ellenség – valaki, aki fellázadt Isten ellen, és most az emberiséget az uralma alá akarta vonni. A kígyó, egy bukott angyal, akit ördögnek hívtak, magának akarta a dicsőséget (Ézs 14:12-15; Mt 4:8-10; Lk 4:5-8). Elcsábította Ádámot és feleségét, Évát, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek azzal, hogy megették az egész kert egyetlen tiltott gyümölcsét, és hamisan azt állította, hogy „Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Mózes 3:4-5).
Abban a pillanatban, amikor Ádám és Éva megették a gyümölcsöt, megnyílt a szemük – de nem úgy, ahogyan a Sátán elhitette velük. Fájdalmasan látták bűnük és Isten elleni lázadásuk szégyenét, és hiába próbáltak elbújni előle. Ádám és Éva megpróbálta fügefalevelekkel eltakarni meztelenségüket, de saját erőfeszítéseik semmit sem tudtak tenni, hogy eltüntessék bűnösségüket és büntetésüket (1Móz 3:7).
Ádám és Éva engedetlensége miatt Éva ettől kezdve fokozott fájdalmak közepette fog gyermeket szülni, és férje uralkodni fog rajta (1Móz 3:16). Isten megátkozta a földet, amelyből Ádámnak most már meg kell fáradnia, hogy élelmet termeljen (1Móz 3:17-18). Ezután Isten lecserélte az ember által készített fügefaleveleket, amelyeket Ádám és Éva viselt: „Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (1Móz 3:21). Végül Isten kiűzte Ádámot és Évát a kertből, és egy angyalt helyezett az élet fájának őrzésére. Ahelyett, hogy naponta közösséget vállaltak volna Istennel, az első férfi és az első nő bűne miatt méltatlanná váltak arra, hogy Teremtőjük szent jelenlétében álljanak.
Miért volt igazságos Isten büntetése
Most talán elgondolkodsz: Vajon Isten túlreagálta Ádám és Éva bűnét? Úgy tűnhet, hogy a büntetés nem illett a bűncselekményhez: egy elátkozott világ és az Istentől elidegenedett emberiség, ráadásul fájdalom, szenvedés és halál – mindez néhány tiltott gyümölcs elfogyasztásáért. Miért volt Ádám és Éva engedetlensége ilyen szörnyű vétek Isten ellen?
Egy Zacharias Ursinus nevű férfi már a tizenhatodik században foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Heidelbergi Kátéhoz írt kommentárjában Ursinus hat szörnyű vétket sorol fel, amelyek Ádám és Éva engedetlenségéhez kapcsolódnak:
- Büszkeség, becsvágy és önimádat: Az ember, mivel nem volt megelégedve saját méltóságával és azzal az állapottal, amelyben volt, egyenrangú akart lenni Istennel.
- Hitetlenség: Ádám inkább hitt az ördögnek, mint Istennek, és megette a tiltott gyümölcsöt; és nem hitte, hogy bármilyen büntetés érné őt.
- Isten megvetése és engedetlensége: Ez abban mutatkozik meg, hogy Isten parancsa ellenére evett a gyümölcsből.
- Hálátlanság a kapott jótéteményekért: Annak ellenére, hogy Ádám Isten képmására – és az örök élet élvezetére – lett teremtve, e kapott jótéteményért cserébe inkább az ördögnek engedelmeskedett, mint Istennek.
- Természetellenesség és az utókor iránti szeretet hiánya: Ádám nem gondolt arra, hogy az Isten által neki és az utódainak adott ajándékokat nemcsak ő maga, hanem minden leszármazottja is elveszíti.
- Hitehagyás: Ádám azzal, hogy Isten helyett az ördögnek hitt és engedelmeskedett, egyenlőséget akart szerezni Istennel. Az ördögöt állította Isten helyére, elszakítva magát Istentől.
Ursinus helyesen állapítja meg: „Az ember bukása nem jelentéktelen, nem egyedi vétség volt, hanem sokrétű és szörnyű természetű bűn, amely miatt Isten joggal vetette el őt és minden utódját.”
Ádám engedetlensége és bukása miatt minden ember viseli Ádám bűnösségét, mert Ádám az egész emberiséget képviselte. Továbbá Ádám bűne okozta természetének romlását, és minden utóda – beleértve téged és engem is – most már ugyanezt a bűnös természetet viseli. Pál apostol leírta Ádám lázadásának messzemenő következményeit:
„Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” (Róma 5:12)
