Bár a reggelben nincs semmi önmagában spirituális, azt veszem észre, hogy amikor imádkozva ébredek, vagy amikor felkelés után először imádkozom, szokatlanul koncentráltan, elszántan és alázattal kezdem a napomat. Amikor hajnal előtt ajkaimra veszek egy imát, önmagam legjobb változataként kezdem.
A Zsoltárok 55:17 meghatározza a mintát arra, hogy mikor kell imádkozni: „Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem. Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam.”. Az ima hangsúlya itt nem a reggeli imán, az étkezéskor vagy az esti imán van, bár sokunknak ilyenkor jut eszébe imádkozni. A reggel, délben és este imádkozás gondolata az, hogy folyamatosan imádkozom (1Thesszalonika 5:17).
Isten meghallgat minket, amikor csak imádkozunk. De ha olyan vagy, mint én, akkor a nap előrehaladtával egyre nehezebb emlékezni az imádkozásra. Annyi minden igényt támasztunk az időnkre és a figyelmünkre, hogy nehéz lesz leülni a szent pillanatokban, és figyelni, ahogy Isten munkálkodik. Még megtalálni is nehéz a szent pillanatokat.
Miért nagyszerű ötlet a reggeli ima?
Természetesen Isten mindentudó, ezért soha nem hagy el minket. Beszél hozzánk, függetlenül attól, hogy hol vagyunk, vagy hogy hány óra van. De valami figyelemre méltó dolog történik, amikor a nap elején újra a megváltónkra irányítjuk lelkünket.
A prédikátorok gyakran használják a Zsoltárok 63:1 versét, hogy amellett érveljenek, hogy a „csendes időt” (ima és bibliaolvasás) reggel tartsuk, mert a vers azt mondja: „korán kereslek téged”. Ez az igevers azonban nem azt diktálja, hogy a nap melyik szakában imádkozzunk; hanem azt a prioritási elvet állítja fel, hogy először Istent keressük. Nem számít, hogy mikor keresed Istent; az számít, hogy komolyan, komolyan és szándékosan tedd.
Jézus a Máté 6:1-15-ben megismételte az imádság fontosságát. Sehol sem írja elő, hogy mikor imádkozzunk, bár hangsúlyozza az imádsághoz való hozzáállást, és tanítványainak egy mintát ad az imádsághoz, amelyet „Miatyánk” néven ismerünk.
Jézus az ima fontosságát azzal demonstrálta, hogy a nap minden szakában imádkozott. Amikor azonban egyedül imádkozott, gyakran még hajnal előtt imádkozott. Jézus a lelkének táplálását helyezte előtérbe. „Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.” (Márk 1:35). És itt van az igazán figyelemre méltó utószó. Valahányszor arról olvasunk, hogy Jézus egyedül imádkozik az Atya Istennel, az ezt követő versekben csodák és szellemi harcok szerepelnek.
5 Mód, Ahogyan A Reggeli Ima Megváltoztatja Az Életedet:
1. Ha először Istenre koncentrálsz, megváltoznak a prioritásaid.
Akárkire vagy bármire is gondolunk először reggel, az gyakran a legfontosabb dolog számunkra aznap. Mindannyian a saját gondjainkat, a családunkat, a barátainkat és a karrierünket helyezzük előtérbe. A Szentírás azonban arra hív minket, hogy Istent tegyük elsőbbségessé az életünkben. A Tízparancsolat közül az első utasítja Izraelt: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Mózes 20:3). Valójában az első négy parancsolat mind arról szól, hogy Istent helyezzük az első helyre – nem mint első számú feladatot egy céllistán, hanem mint a lista urát:
- Ne legyenek más isteneid (2Mózes 20:2).
- Ne készíts és ne imádj szentségképeket/bálványokat (2Mózes 20:3).
- Ne élj vissza Isten nevével (2Mózes 20:4)
- Tartsd meg Isten napját szentnek (2Mózes 20:5).
2. Az Isten keresése áldást hoz neked.
Az 5Mózes 11-ben Isten megígéri, hogy megáldja népét, ha engedelmeskedik törvényeinek, és megátkozza népét, ha nem engedelmeskedik. Isten parancsa az imádat, különösen az imádság (1Thesszalonika 5:17) és a közösség (Zsidók 10:24-25).
A rengeteg felelősség és nyomás mellett nehéznek tűnhet időt találni a megszakítás nélküli istentiszteletre. Jézus azonban azt mondta, hogy az istentisztelet egy egész napos válasz a vele való kapcsolatra (5Mózes 6:4-9), és egy természetes kiáradás a prioritásból, amely Istennel kezdődik (Máté 6:32-33).
3. Az Istentől való hallás magányt igényel.
Lehetetlennek érezzük, hogy meghalljuk az Urat, amikor kultúránk zaja a nap szinte minden percében körülvesz bennünket. A közösségi médiától kezdve a családon, a barátokon és a munkatársakon át mindannyian küzdünk azzal, hogy Isten igazságát elválasszuk a világ igazságától.
A Szentírás során azok, akik Istentől akartak hallani, prioritásként kezelték, hogy elszigeteljék magukat a napirendjükkel és a nyomással szemben, hogy várjanak és hallgassanak Istenre, hogy tanítson, vigasztaljon, meggyőzzön és irányítson.
Mózes sokszor kereste egyedül Isten arcát a Sínai-hegyen. Jákob és Hágár is egyedül találkozott Istennel a pusztában. Dávid egyedül imádkozott a legelőn, énekeket írt, miközben apja juhaira vigyázott. Egy súlyos szárazság idején Illés éveket töltött biztonságban, elrejtőzve Ahab elől, és tanúja volt Isten mindennapi csodáinak, a gondviselésnek. Jézus rendszeresen felkelt hajnal előtt, hogy imádkozzon az Atyjához.
Amikor tömegek özönlöttek rá, és mindenkinek szüksége volt az érintésére, Jézus még mindig szakított időt arra, hogy kommunikáljon az Atyjával. Megtalálta az időt és a helyet, hogy egyedül legyen Istennel.
4. Megnyugszik a lelked.
Fojtsd el az aggodalmaidat; vagy még jobb, ha átadod őket az Úrnak. Egy imádsággal indított nap olyan nap, amelyet elkezdtél átadni Istennek, hogy ő irányítson.
Péter azt mondja az üldözött gyülekezetnek: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pt 5:7). Isten tudja, hogy vannak aggodalmaink. A szorongás az emberi lét szerves része. De a görögben a „vetni” azt jelenti, hogy eldobni vagy levenni. Szó szerint megvan a képességünk arra, hogy levetkőzzük a szorongásunkat, mint a pizsamát, és felvegyük a Lélek gyümölcsét, mint a munkaruhát (Galata 5:22-23).
Néha nehéz megtalálni az időt és a helyet a lelki ruhatárváltáshoz. Istennek erre is van egy rendszere. Az Efézus 4:17-32 részletesen ismerteti azt a folyamatot, amelynek során levethetjük azokat a szokásokat, amelyek ártanak nekünk, és olyan szokásokkal helyettesíthetjük őket, amelyek betöltenek és kiegészítenek minket. A Szentlélek erejével teljesen meg tudjuk változtatni a szemléletünket és a cselekedeteinket azáltal, hogy az ellenkezőjét tesszük annak, ami természetes.
5. A természet összhangba hoz minket Isten szellemével és jelenlétével.
Néha a természet a legjobb módja a nap és az imaidő indításának.
Talán te is a naplementék és napfelkelték megszállottja vagy, mint én. Vagy talán túrázol, hegyet mászol, síelsz, horgászol, vagy más olyan szabadtéri tevékenységet végzel, amely bőséges időt biztosít arra, hogy zavartalanul szemléld a körülötted lévő tájat. Ha ezt tetted, akkor tudod, hogy Isten vásznába fészkelődve megmozdul benned valami. Az Ő teremtése felébreszti a lelkedet, és bevonz a jelenlétébe. Isten imádkozásra hív minket, valahányszor az általa teremtett világot látjuk.
