A mai társadalom nem bátorítja, nem ünnepli és nem tanítja az igazi alázatot. Már egymagában a közösségi média is rengeteg lehetőséget nyújt számunkra arra, hogy dicsekedjünk az eredményeinkkel, megosszuk mindazt, amit teszünk, és kifejezzük mindazt, amit gondolunk. Nem azt mondom, hogy nem oszthatunk meg jó híreket vagy nagyszerű módokat, ahogyan Isten munkálkodik az életünkben, de különbség van aközött, hogy Istennek, vagy magunknak adunk dicsőséget.
Figyelembe véve a világ öndicsőítés iránti megszállottságát, nézzünk meg néhány módot, ahogyan az egónk távol tarthat minket Isten útjaitól.
6 veszély, amellyel a túlzott ego fenyeget minket
1. Az egó eltaszítja az embereket magától.
Gondolj vissza arra, amikor utoljára találkoztál valakivel, akinek tele volt a feje önmagával. Valószínűleg nem akartál sokáig a jelenlétében lenni, igaz? A Példabeszédek 27:2-ben azt az utasítást kapjuk, hogy „más dicsérjen téged, és ne a saját szád, idegen, és ne a saját ajkad”. Az eredményeinkkel való dicsekvés nem fog másokat Krisztushoz vagy hozzánk vonzani. Biztonságban kell lennünk a Benne való identitásunkban, és tudnunk kell, hogy értékesek vagyunk Isten számára az eredményeinkkel vagy azok nélkül is. Ha valamit el kell mondani, azt mások is elmondhatják.
2. Az egók ártanak az embereknek.
Keresztényként azt szeretnénk, hogy az emberek vonzódjanak hozzánk, hogy megoszthassuk velük Isten szeretetét, de egy hatalmas ego mindig az utunkba áll.
Néha a sikeres emberek azt hiszik, hogy jobbak másoknál, és ennek következtében olyan módon kezdenek el beszélni és cselekedni, ami ezt a hitet tükrözi. Ítélkező magatartást tanúsítanak, szarkasztikus megjegyzéseket használnak és önző módon viselkednek, ami árt a kapcsolataiknak és fájdalmat okoz. A Róma 12:3 azt mondja: „Ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Keresztényként nem szabad elfelejtenünk, hogy az ajándék, amit kaptunk, az üdvösség, nem pedig a tökéletesség.
3. Az egók elkedvetlenítenek másokat.
Amikor az emberek csak a mi győzelmeinkről hallanak, tévesen azt gondolhatják, hogy nekik nincs meg az, ami ahhoz kell, hogy sikeresek legyenek, mert ők nem olyanok, mint te. A 2Korinthus 12:9 azonban ezt mondja: „De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”.
Keresztényként megoszthatjuk a küzdelmeket, korlátokat és akadályokat, amelyeket le kellett győznünk, és hagyjuk, hogy ez megnyugtasson másokat, hogy ők is képesek legyőzni.
4. Az ego az embereket taníthatatlanná teszi.
Semmi baj nincs azzal, ha valamiről nagy tudással rendelkezünk, de amikor azt hisszük, hogy mindent tudunk, nem vagyunk hajlandóak meghallgatni másokat. A Példabeszédek 4:5-7 így szól: „Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, ne feledd el és ne térj el számnak szavaitól. Ne hagyd el, akkor majd megoltalmaz, szeresd, akkor majd őrködik fölötted. A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot!”.
Krisztus követőiként óvatosnak kell lennünk, ha azt gondoljuk, hogy valaki társadalmi státusza, kora, képzettsége, pozíciója stb. miatt nem képes tanítani minket. Az életben mindig van mit tanulni, és Isten bárkit felhasználhat arra, hogy tanítson minket.
5. Az egónk a reflektorfényt akarják.
Néha, amikor látjuk, hogy emberek azt csinálják, amit mi csinálunk vagy amire mi törekszünk, kritizáljuk őket. A Máté 5:16 azt mondja: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Keresztényként fel kell ismernünk másokban a fényt, és bátorítanunk kell másokat, hogy úgy ragyogjanak, ahogyan Isten teremtette őket.
6. Az ego eltereli a figyelmet Istenről.
Az emberek gyakran azt hiszik, hogy ők irányítják a vagyonukat, a munkájukat, a kapcsolataikat, a céljaikat stb. Az 1Korinthus 1:31 szerint: „Hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” Keresztényként fel kell ismernünk és rá kell mutatnunk másoknak, hogy egyedül Istent illeti meg a dicsőség.
Hogyan engedjük el az ego problémáinkat:
Ha az egóddal küzdesz, bátorodj fel. Ez azt jelenti, hogy felismerted, mennyire fontos az alázat az Úrral való járásodban. Minél többet dolgozunk a Szentlélekkel, annál inkább a jellemünk részévé válik az alázat. Előreléphetünk!
Az ima, az Isten Igéjén való elmélkedés, a Szentírás hangos kimondása és az istentisztelet hatékony kulcsa a győzelemnek, és a hitedet is felszabadíthatod azzal, hogy másokat bátorítasz, őszinte bókokat mondasz, hálát fejezel ki, felismered Isten szerepét a sikereidben, és hálás hozzáállással rendelkezel.
Tedd ezt, és az emberek vonzódni fognak hozzád. Nem a sikered miatt, hanem azért, aki vagy a siker közepette.
