Gyerekkoromban az egyik kedvenc bibliai történetem a Tékozló fiú példázata volt. Ezt a történetet a Lukács 15:11-32-ben olvashatjuk. A gyermekeknek szóló tantervek ma is kiemelik ezt a részt a színes karakterek, a drámai cselekmény és a váratlan befejezés miatt. Talán éppen ezért használta Jézus ezt a történetet arra, hogy értékes leckét adjon hallgatóságának.
Számomra az a legérdekesebb, hogy az évek során hogyan mélyült el a tékozló fiú példázatának megértése.
1. A történet főszereplője nem a tékozló fiú.
A történet azzal kezdődik, hogy bemutatunk egy apát, akinek két fia volt (Lukács 15:11). Közvetlenül a bevezető után az elbeszélő elviszi az olvasót a kisebbik fiú útjára, az apához való visszatérésére és a testvér válaszára. Sok éven át a cselekmény hordozta a történet értelmezését. Aztán egy nap lelassítottam, és az apára összpontosítva olvastam a példázatot. Rájöttem, hogy az apa a főszereplő. A példázat középpontjában az apa válasza áll, nem pedig a fiúk cselekedetei.
Amikor a legkisebb fiú követeli az örökségét, az apa aktívan reagál. Felosztja a vagyont a testvérek között. Az ószövetségi törvények szerint a kisebbik fiú kapja a vagyon egyharmadát (5Mózes 21:17). A fiú ezután elhagyja az apját, hogy aztán elherdálja a vagyonát, és természeti katasztrófák veszélyeinek legyen kitéve. Akkor éri el a töréspontját, amikor éhezik, és munkát kell vállalnia a disznók etetésében, egy olyan állatban, amelyet a zsidó nép az étkezési törvények szerint tisztátalannak tekintett.
Légy olyan, mint az Atya, ne a tékozló fiú!
Amikor a legkisebb fiú hazatér, az apa aktívan üdvözli őt. Ezután lakomát készít a hazatért gyermeke tiszteletére, hogy megünnepelje a fiát.
Amikor az idősebb testvér morog a helyzet miatt, az apa aktívan biztatja őt. Emlékezteti a legidősebbet a családon belüli helyére és az örökségből való részesedésére. Az apa ezután felszólítja a fiút, hogy vegyen részt az ünneplésben.
A példabeszéd korábbi olvasási módszere azt éreztette velem, hogy inkább azt kell választanom, hogy olyan legyek, mint a két tökéletlen fiú, minthogy arra törekedjek, hogy olyan legyek, mint az apa. Úgy hiszem, Jézus arra kérte hallgatóit, hogy úgy válaszoljanak, mint az apa.
2. A példázat témája a tékozlóval szembeni kegyelem.
Sokáig azt hittem, hogy a tékozló fiú történetének témája a megbocsátás. Ez az üzenet nyilvánvalónak tűnik a fiú önvallomásából a disznóólban és az apa következetes válaszából, amikor hazatér. Minél többet tanulmányozom azonban a példázatot, annál inkább meg vagyok győződve arról, hogy az átfogó téma a kegyelem. Az apa még életében odaadja a fiúnak az örökségét.
Az örökséget kérni, amíg az apa még életben volt, az egyik leggyalázatosabb cselekedet volt. A teljes elutasítással szemben az apa olyan ajándékot ad, amely a saját megélhetését akadályozza. Amikor a fiú visszatér az apjához, akkor ő már messziről észreveszi fiút, odafut hozzá, és megöleli. Nem engedi, hogy a fiú befejezze a vallomását, mert a teljes megbocsátás már megtörtént. Ez a cselekedet kulturálisan teljesen váratlan lett volna azután, amit a fiú tett. Mielőtt a fiú az atyjához megy, arra számít, hogy legfeljebb béres szolgaként kezelik. Mégis visszakapja teljes jogállását, mint fiú. Az apa semmit sem tart vissza a gyermeke fogadásához vagy megünnepléséhez.
Mindkét fiú elesik a kegyelemtől
Az idősebb testvér a kegyelem ellentétét jellemzi az ítéletével és azzal, hogy nem hajlandó megünnepelni a testvére hazatérését. Az apjával folytatott diskurzusában az idősebb testvér kijelenti, hogy hűséges a cselekedeteiben, és feltárja a testvére helytelenségeit. Ragaszkodik ahhoz, amit megérdemel az apától, ahelyett, hogy megértené, hogy mindaz, ami az apáé, már az övé. Az apa mégis nagylelkűen meghívja őt az ünneplésre. Sajnos, néha túlságosan is ismerősnek találom az ő jellemzését.
Mi vagyunk a tékozló fiú Isten számára
Ahogy a téma megértése a megbocsátásról a kegyelemre változott, úgy változott az is, ahogyan a Mennyei Atyához közelítek. Már nem úgy tekintek magamra, mint a szegény gyermekre, akinek megtört és bűnbánóan kell az Atyához jönnie, hogy Ő magához ölelhessen. Inkább egy jó és nagylelkű Isten gyermekének látom magam, aki kész elfogadni engem olyannak, amilyen vagyok.
3. A tékozló fiú példázata a megbékélésre és az örömre való felhívás.
Annyira belefeledkezem a Tékozló fiú példázatának drámájába, hogy néha megfeledkezem az eredeti hallgatóságról, akikhez Jézus beszélt. A példázat hátterét a Lukács 11:1-2-ben találjuk. Jézus ezt a példabeszédet a zsörtölődő farizeusoknak és írástudóknak válaszolva mondta el. Ez az elit csoportosulás úgy érezte, hogy a rabbinak nincs joga az általa elfogadott erkölcsi és társadalmi elvetemültekkel közösködni. A tékozló fiúról szóló példabeszéd az utolsó a három történet közül, amelyet Jézus arra használ, hogy bemutassa, hogyan kell reagálni azokra, akik elveszettek voltak, és most megtalálták őket. A válasznak nem csak elfogadhatónak kell lennie, hanem teljes ujjongást is magában kell foglalnia azért, amit Isten tett.
“Jézus az istentelenekért jött a földre”.
Bár a közönség ma már más, hiszem, hogy az üzenet még mindig ugyanaz. Jézus az istentelenekért jött a földre. Azokkal járt, akik megtörtek és megtépázottak voltak. Szerette azokat, akiket a társadalom és a vallás elutasított. Nem egyszerűen az Atya iránti engedelmességből tette ezt, hanem azért, mert Ő ilyen volt. Jézus Isten képmása volt. Ő maga volt a szeretet, ezért a szeretetből élt. Sajnos, a saját arroganciámban jobban azonosulok a farizeusokkal, mint Jézussal. Morgolódom, amikor kényelmetlenül érzem magam, ahelyett, hogy hagynám, hogy Isten arra használja a kellemetlenségemet, hogy úgy formáljon engem, hogy még inkább Krisztushoz hasonlítsak.
“A kegyelmes Atya példázata”.
Ez a kis történet Lukács könyvében nagyon sokat elmond az emberi állapotról és az Atya nagy szeretetéről. Évezredek óta kihívás elé állítja a hívőket. Talán itt az ideje, hogy újra, új szemmel nézz rá, és lássuk, milyen új felismerést tartogat számodra ezúttal az Úr. Míg sokan a tékozló fiú példázatának tekintik ezt a történetet, én most a kegyelmes Atya példázatának látom.
A Tékozló Fiú alapján mondott ima:
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy feltétel nélkül szeretsz engem. Köszönöm, hogy megkeresel, amikor eltévedek. Voltak pillanatok, amikor e példázat minden szereplőjével rokonszenveztem. Én voltam a tékozló fiú – olyan messzire és olyan gyorsan futottam Tőled, amilyen messzire és amilyen gyorsan csak a lábam vitt. Te mégis tárt karokkal vársz rám. Atyám, megvallom, voltam én a legidősebb jogosult fiú – hűségem ellenére úgy éreztem, hogy lehangoltalak Téged. Ezekben a pillanatokban segíts meglátnom, mennyire szeretsz engem azért, aki vagyok, hogy ne legyek vak, és ne maradjak ki az ünneplésedből. Uram, segíts, hogy igyekezzek jobban hasonlítani az Atyára, mindig szeretettel és kegyelemmel válaszolva, bármi áron. Jézus nevében, Ámen
