Kultúránk gyakran arra tanít, hogy támogassunk másokat, akik hasonló nézeteket, érdeklődési köröket vagy meggyőződéseket képviselnek. Jézus parancsa azonban megkérdőjelezi a kulturális normát. A Lukács evangéliuma 10. fejezetében egy ügyvéd megkérdezte Jézustól, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy örök életet kapjon. Jézus azzal a történettel válaszolt, amit mi úgy hívunk, hogy az irgalmas szamaritánus.
Ki az én szomszédom?
Az ókori Közel-Keleten különböző csoportok között volt egy megosztottság. A zsidók és a szamaritánusok között történelmi és vallási különbségek miatt ellenségeskedés volt. A zsidók ismerték az Ószövetség parancsait, hogy szeressék az Úr Istent teljes szívükből, lelkükből, elméjükből és erejükből, és szeressék felebarátjukat, mint önmagukat (5Mózes 6:9; 3Mózes 19:18). Mégis a felebaráti szeretet értelmezésük csak azokra korlátozódott, akik hasonló háttérrel rendelkeztek.
Amikor a zsidó ügyvéd megkérdezte Jézustól, hogy “ki az én felebarátom”? Jézus arra használta a kérdést, hogy megkérdőjelezze az akkori hozzáállást. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd meghatározza, mit jelent felebarátot szeretni. A történetben egy férfit rablók megvertek, és félholtan az út szélén hagyták. Miközben magatehetetlenül fekszik az úttesten, egy pap meglátja a férfit, és szándékosan elsétál mellette az út másik oldalán. Később egy levita ugyanígy reagál, amikor meglátja a haldokló férfit. Végül egy szamaritánus meglátja az áldozatot, és cselekszik.
Míg a két zsidó vezető meglátta a rászoruló embert, és szándékosan elkerülte a helyzetet, addig a szamaritánus megtestesítette a felebaráti szeretetet. Háttérre, vallásra és esetleges előnyökre való tekintet nélkül mutatott irgalmat valakinek.
Íme 10 dolog, amit tanulhatunk ebből a történetből arról, hogy úgy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat.
1. A szeretet proaktív.
A példázatban a szamaritánus, amikor meglátta az áldozatot, odament hozzá. A szamaritánus éppen úton volt valahová, de megállt, amikor meglátta a rászoruló embert. Olyan rohanó világban élünk, ahol könnyű figyelmen kívül hagyni mások szükségleteit. De ha tanulunk ebből a példabeszédből, az egyenesen úton fog elvezetni minket ahhoz, hogy odafigyeljünk azokra, akik körülöttünk vannak.
“Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3:18)
2. A szeretet figyelmes.
Az egyik első lépés a jó felebaráti szeretethez és ahhoz, hogy úgy szeress másokat, mint önmagadat, az, hogy észreveszel másokat, mint ahogy a szamaritánus is meglátta a sérült embert.
“Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.” (Lukács 10:33-34).
Igaz, egy megvert ember az úton olyan jelenetnek tűnik, amit nehéz nem észrevenni. De Jézus azt is megmutatja nekünk, milyen fontos, hogy meglássuk az embereket. Nagyon hasonlóan hangzik a Máté 9:36-ban a szamaritánushoz: “Amikor [Jézus] látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.”
3. A szeretet könyörületes.
A Lukács 10:33 folytatja, hogy amikor a szamaritánus meglátta a sebesült embert, megszánta őt. Odament a sérült emberhez, és reagált a szükségleteire, ahelyett, hogy egyszerűen csak sajnálta volna. Hogyan tudsz aktívan együttérzést tanúsítani egy rászorulóval szemben?
“Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” (Kolossé 3:12-13)
4. A szeretet érzékeny.
Amikor a szamaritánus meglátta az embert, azonnal reagált, hogy segítsen. Bekötözte a sebeit a nála lévő eszközökkel. Te észrevettél mostanában valakit, aki rászorul a közösségedben?
“Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”. (Galata 5:13-14)
5. A szeretet költséges.
Amikor a szamaritánus ellátta az áldozat sebeit, a saját idejéből is áldozott, és mint azt jól tudjuk, az egyik legértékesebb erőforrásunk az időnk. A felebarát szeretete nemcsak legalább két napi bérébe került a szamaritánusnak, hanem az idejébe is. Isten azért adott nekünk erőforrásokat, hogy áldássá válhassunk mások számára.
“Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20:35)
6. A szeretet kényelmetlen.
Képzeljük el, hogy megpróbálunk egy ruhátlan, sérült embert felemelni egy szamárra. Ez nem volt kényelmes feladat, és valószínűleg kifejezetten piszkos munka is volt, tekintve a férfi sérüléseit. A szamaritánusnak fizikailag magának kellett támogatnia a férfi súlyát, ennek ellenére felültette a férfit az állatára, hogy biztonságos helyre vigye.
7. A szeretet gyógyít.
Miután a szamaritánus bekötözte a férfi sebeit, folytatja a jó cselekedetet azzal, hogy elviszi egy fogadóba, és gondoskodik róla.
“Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent..” (Kolossé 3:14)
8. A szeretet áldozatos.
A szamaritánus két dénárt adott a fogadósnak, ami körülbelül két napi keresetének felelt meg. Mégis az egyetlen utasítás, amit adott, hogy gondoskodjon a sebesült emberről. Nem várt viszonzást cserébe.
Te milyen áldozatot tudnál hozni egy rászorulóért?
9. A szeretet közösségi.
A sérült ember iránti gondoskodás nem ért véget, amikor a szamaritánusnak távoznia kellett. Ahelyett, hogy magára hagyta volna a férfit, a kocsmárosra bízta a gondozását. Amikor szeretjük a felebarátunkat, a szamaritánus megmutatja nekünk, hogy jó és néha szükséges másokat is bevonni a folyamatba.
“Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.”. (Zsidókhoz írt levél 10:25)
“Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar. .” (Prédikátor 4:9-12)
10. A szeretet felelősségteljes.
Amikor a szamaritánus elhagyta a fogadót, azt mondta a fogadósnak, hogy minden további költséget kifizet, ha visszatér. A szamaritánus nem tartozott semmivel az áldozatnak, mégis megígérte, hogy visszatér, és fedezi a férfi által igényelt további ellátás költségeit. Amikor szeretünk másokat, a szamaritánus megmutatja, hogy a gondoskodásunkat akkor is végig kell követnünk, ha nem vagyunk kötelesek velük szemben.
