Nem titok, hogy a burjánzó nárcisztikusság, vagyis az önimádat korát éljük. Az önszeretetről és önsegítésről szóló könyvektől és podcastoktól kezdve a közösségi médiatartalmak végtelen áradatáig, amelyek az én, én és az én dolgaimmal foglalkoznak.. Úgy tűnik, manapság nem tudunk betelni önmagunkkal. Pedig bármennyire is szeretnénk ujjal mutogatni a közösségi médiára, a hírességekre és a szelfikre, nárcizmusunk a kultúrából vagy a technológiából, hanem eredendően önző, bűnös természetünkből fakad.
Önző, figyelemfelkeltő és az imázs és az identitás megszállottja; ez a generáció talán normává tette a nárcizmust, de a büszkeség, a hiúság és az önimádat bűne sokak bukását okozta már. Pál apostol arra figyelmeztetett, hogy az utolsó időkben az emberek “önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent” (2Timóteus 3:2-5). Soha nem volt ez annyira nyilvánvaló, mint ma.
De mit mond a Biblia az önimádatról, és mit tanulhatnak a keresztények a Szentírásból, hogy megakadályozzák, hogy a büszkeség, a hiúság és az önimádat bűne irányítsa az életünket?
Mi a nárcizmus?
Számos nemzetközi orvosi folyóirat és egészségügyi szervezet, például a Mayo Clinic szerint a nárcizmus a nagyképűség és az érték, a tehetség és a teljesítmény eltúlzásának átható mintájához is vezethet. Ez arra készteti a felfújt énképű embereket, hogy folyamatosan figyelmet, megerősítést, dicséretet és csodálatot keressenek.
A nárcizmus kifejezés a görög mitológiából és Nárcisz legendájából származik. A páratlan szépségéről ismert Nárcisz állítólag beleszeretett önmagába, miután meglátta a tükörképét a folyóban. Attól függően, hogy a történet melyik változatát mesélik el, Nárcisz vagy kétségbeesetten sírdogált, vagy megölte magát, mivel soha nem talált senkit, aki elég szép lett volna ahhoz, hogy elszakítsa őt a hiúságától.
Természetesen, mivel a klasszikus mítosz olyan kiemelkedően foglalkozott az önimádattal és a hiúsággal, azóta a “nárcisztikus” kifejezést is beemeltük a szótárunkba, hogy leírjunk valakit, aki megszállottan vagy túlzottan csodálja önmagát.
Ma a pszichológusok még egy osztályozást is létrehoztak a szélsőséges hiúság és beképzelt gondolatok és által irányított személyek számára, amelyet nárcisztikus személyiségzavarnak, vagy NPD-nek neveznek.
Természetesen attól még, hogy valaki a legújabb önsegítő könyvet olvassa, a közösségi médiában posztol egyet, vagy kivesz egy szabad estét, hogy kikapcsolódjon, az még nem jelenti azt, hogy valamilyen mentális zavarban szenved.
A nárcizmus azonban, mint a büszkeség és a hiúság sok más formája, az ember egész életének középpontjába önmagát helyezi, nem pedig Istent. Magában foglalja a testünk, a képmásunk és a vágyaink imádatát, nem pedig annak, aki teremtett minket.
“Megérdemled”, “megkaphatod” és “legyen úgy, ahogy te akarod”, ez lett a nárcizmus ezen formája által uralt társadalom mantrája.
A nárcisztikusok perfekcionizmussal küzdő emberek, úgy érzik, hogy mindig irányítaniuk kell, és elkedvetlenednek vagy izgatottá válnak, ha kritikával szembesülnek, illetve nem kapják meg azt a figyelmet vagy elismerést, amelyről úgy érzik, hogy megérdemlik.
A nárcisztikusok irigyelhetik mások sikerét, és leértékelhetik vagy lealacsonyíthatják azokat, akiket alacsonyabb rendűnek tartanak. Emiatt a legtöbb nárcisztikusnak nehézséget okoz az egészséges kapcsolatok fenntartása, mivel gyakran hiányzik belőlük az empátia, kihasználnak másokat, miközben a magabiztosság és az határozottság álarca mögé rejtik félelmeiket, kudarcaikat és bizonytalanságukat.
Mit mond a Biblia a nárcizmusról?
Nyilvánvaló, hogy a nárcizmusban nincs sok olyan dolog, amit a Biblia valaha is támogatna vagy bátorítana.
Bár a Biblia nem említi név szerint a nárcizmust, más, hasonló jellegű és súlyú bűnöket gyakran elítél. Ahogyan a görög Nárcisz alakja, Nárcisz elszenderedett és elérte a végzetét, úgy az önmagát Isten és mások fölé értékelő nárcisztikus is bukásra van ítélve. A Biblia azt mondja, hogy “Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt”. (Példabeszédek 16:18)
Salamon azt is írta, hogy hat dolog van, amit az Úr gyűlöl, hét, ami utálatos számára. Az első ezen a listán a “gőgös” (vagy büszke, beképzelt) (Példabeszédek 6:16-19).
Tekintettel a legtöbb nárcisztikus hajlamra, hogy szereti, csodálja, sőt bálványozza önmagát az ember, a nárcizmus egyértelműen egybevág a gőgösség bibliai leírásával.
Miért utasítja el Isten ennyire az önimádatot?
Egyrészt, mert egyedül Isten a szuverén, és egyedül Ő az Isten. Az Ószövetségben Isten arra utasította Izrael fiait, hogy Őt helyezzék előtérbe. “Ne legyen más istened rajtam kívül!” – parancsolta a Tízparancsolat közül az elsőben (2Mózes 20:3). Természetesen hajlamosak vagyunk a “más istenek” alatt idegen istenségeket vagy egy másik vallás főistenét érteni, de mi a helyzet az én istenével? Sok ember számára ez a fajta imádat sokkal áthatóbb.
A második parancsolatban Isten arra utasította népét, hogy tartózkodjon a bálványimádástól, ami szintén a nárcisztikus gondolkodás és viselkedés tényezője. A nárcizmus esetében Isten imádatát felváltja a saját testünkkel, képünkkel vagy identitásunkkal való számottevő időt felemésztő foglalkozás.)
Mivel az emberek elutasítják Istent, mint életük urát és parancsolóját, gyakran megpróbálják helyettesíteni Őt valaki vagy valami mással. Sokak számára Isten elutasítása elkerülhetetlenül oda vezet, hogy saját életük istenévé válnak. Itt a személyes igazság, a megélt tapasztalat, az önkifejezés és a személyes identitás kerül előtérbe. Isten Igéje, Isten akarata, sőt az igazság Isten általi meghatározása és az emberiségre vonatkozó terve is másodlagossá válik az emberi bölcsességgel, kifejezéssel és vágyakozással szemben.
Salamon azt is írta, hogy “Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”. (Példabeszédek 3:5-6)
Majd így folytatta: “Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.” (Példabeszédek 3:7-8)
A nárcizmus megalapozza a műveinkbe és képességeinkbe vetett helytelen bizalmat Isten kegyelme fölött. Ez büszkeség a maga legigazibb formájában. Bűnös természetünk egója az, ami arra késztet bennünket, hogy azt higgyük, hogy eredendően jók vagyunk, és ezért képesek vagyunk megváltani magunkat. Pál azonban azt írja, hogy “3mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.”. (Róma 3:23-24)
Semmi rossz nincs abban, ha keményen dolgozunk, életünkben fegyelmezettséget alakítunk ki, vagy arra törekszünk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Amikor elkezdünk a cselekedeteinkre és azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket meg kell tennünk, hogy segítsünk magunkon, akkor elfelejtjük, hogy Isten kegyelméből és egyedül az Ő kegyelme által vagyunk üdvözülve (Efézus 2:8-9) és megszentelve.
Végül pedig az önmagunkkal kapcsolatos megszállottság minket és a vágyainkat mások fölé helyezi, ami szöges ellentétben áll Jézus Krisztus szolgáló szívével és áldozatos szeretetével. Jézus azt mondta, hogy ez a második legnagyobb parancs: “Úgy szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. (Máté 22:39)
Amikor Jézus felvette a szolga szerepét, és megmosta tanítványai lábát, azt mondta, hogy “Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”. (János 13:15)
“Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk 10:45)
Hasonlóképpen Jézus azt mondta: “Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (János 15:13)
Bibliai módszerek a nárcizmus kezelésére
Mint már említettük, a nárcizmus elleni küzdelem egyik legjobb módja, ha Jézus Krisztus szolgáló szívét fogadjuk el.
A bűn miatt természetünknél fogva önzőek és nárcisztikusak vagyunk. Magunkkal törődünk, és szeretjük a magunk módján csinálni a dolgokat. Gyakran inkább a saját bölcsességünkre támaszkodunk, minthogy alávetnénk magunkat Istennek és az Ő akaratának az életünkre vonatkozóan. Jézus Krisztus megváltó ereje és a Szentlélek munkája által azonban önző, bűnös természetünk megváltható és átformálható egy olyan önzetlen szívvé, amely Krisztus sajátját tükrözi.
Ezért beszélt Jézus arról, hogy “újjá kell születnünk” (János 3:1-21). Régi énünk Krisztussal együtt a kereszten meghalt, és ahol egykor az önimádat, az önzés és a hiúság rabszolgái voltunk, Krisztus által az igazság rabszolgái lettünk (János 8:34-38).
A nárcizmus legyőzésének legnagyobb módja tehát az, ha Jézus Krisztus dicsőségére, hatalmára és tekintélyére összpontosítunk, nem pedig önmagunkra.
Nagy becsben kell tartanunk Isten Igéjének megújító, megreformáló erejét, és minden bizalmunkat a Szentírásba kell helyeznünk, nem pedig a világ bölcsességébe.
