A Zsoltárok könyvét egyes hívők úgy tekintik, mint egy olyan könyvet, amely sok emberi érzelmet tartalmaz. Vannak benne utalások a kétségre, a félelemre, a boldogságra és még sok másra. A zsoltárosok által leírt pozitív és negatív élmények keveredése teszi a könyvet a mai ember számára is ideálissá. Mi is szembesülünk ezekkel az érzelmekkel, néha anélkül, hogy ugyanolyan mértékben bíznánk Istenben, mint amilyen mértékben azok kiváltották.
Éppen ezért, amikor a Zsoltárok könyvét olvassuk, arra emlékeztetnek bennünket, hogy nemcsak az érzelmeink természetesek, hanem Isten is megérti őket. Mások is voltak már ott, ahol mi vagyunk, és ahogy ők, úgy mi is legyőzhetjük, ha az Úrba vetjük bizalmunkat.
A 10. zsoltár nagyszerű példát nyújt, emlékeztetőül arra, hogy bár az élet szenvedést hoz, Isten jelenvaló segítség a bajban.
A 10. zsoltár összefüggései
Ez a fejezet egyike az 50-nek az egész Zsoltárok könyvében, amelyet egy ismeretlen szerző írt. A titokzatos személy az írást egy Istenhez intézett kéréssel kezdi. A panasz egyértelmű – távol érzi magát az Úrtól, és ezért egy olyan kérdést tesz fel, amelyet személyesen is megérthetünk. Így érdeklődik: “Uram, miért állsz olyan távol? Miért rejtőzködsz a bajban?” (Zsoltárok 10:1).
Innentől kezdve a panasz egyre nagyobb lesz, nemcsak távol érzi magát Istentől, hanem tisztán látja a körülötte zajló igazságtalanságot. Első kézből látja, hogyan töltik idejüket az istenfélő és gonosz emberek. Az Istentől való távolsága a gonoszok közelségével párosul. A megtorlástól való félelem nélkül nézi, ahogyan igazságtalan cselekedeteket követnek el.
“A gonosz ember minden cselszövésében gőgösen azt gondolja: “Nincs felelősségre vonás, hiszen nincs Isten.” A gonosz ember az gonosz ember. (Zsoltárok 10:4)
Ezt a gondolatot is megérthetjük, hiszen néha tanúi vagyunk annak, hogy emberek vagy csoportok gonosz tetteket visznek véghez a világban. Elgondolkodunk azon, hogy Isten miért nem hiúsítja meg azonnal a terveiket. A zsoltáros határozottan nem örül a gonoszoknak, és annak sem, hogy tetteik látszólag akadálytalanul mennek végbe. Mégis visszatér egy fontos igazsághoz – egy olyanhoz, amelyet nekünk is észben kell tartanunk.
“Uram, te meghallgattad az alázatosok kívánságát, te erősíted meg szívüket. Figyelmesen meghallgatsz, igazságot szolgáltatsz az árváknak és az elnyomottaknak, hogy a földi egyszerű emberek többé ne rettegjenek tőlük”. (Zsoltárok 10:17-18)
Isten ura minden körülménynek, bármilyen sivárnak is tűnjenek azok. Ő nem tud sem a bűneinkről, sem mások tetteiről. Számíthatunk arra, hogy Isten igazságot szolgáltat, akár ebben az időben, akár a következőben, de mindig akkor, amikor Ő készen áll.
Ezt a gondolatot szem előtt tartva használhatjuk a 10. zsoltárt, hogy útmutatást kapjunk az Istenhez való imádkozásban, különösen a bajok idején.
“Uram, miért állsz ilyen távol? Miért rejtőzöl el a bajban?” (Zsoltárok 10:1)
Gyakran teszünk fel ilyen kérdéseket Istennek a magány és a kétségbeesés pillanataiban. A nehéz időkben úgy érezzük, hogy a legnagyobb szükségünk van Istenre, de azt is gondoljuk, hogy Ő olyan messze van. Az esetleg eluralkodó negatív érzések ellenére Isten mindig közel van. A zsoltáros ezzel a kérdéssel kezdte a szöveget, de Isten hatalmának elismerésével fejezte be. Tegyük mi is ugyanezt.
Mennyei Atyánk,
Baj van a világban, a közösségemben és még bennem is. Néha a sötétség sűrűvé válik, és azzal fenyeget, hogy elnyel. Próbálok imádkozni, de úgy érzem, hogy olyan messze vagy. Túl messze ahhoz, hogy meghallgassalak. Azt szeretném kérni, hogy emlékeztess az igazságra. Emlékeztess arra, hogy mindig jelenlévő segítség vagy a bajban. Mutasd meg nekem hatalmadat, dicsőségedet. Mutasd meg nekem, hogy biztonságban vagyok nálad.
Nem számít, hogy mit érzek, az érzéseim nem diktálják az igazságot. A Szentírás azt mondja, hogy te soha nem hagysz el és nem hagysz el engem. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy velük lesz a világ végezetéig. Istenem, te velem vagy, még most is, még a sötétségben is. Szeretnék hinni, kérlek, segítsd meg hitetlenségemet.
Jézus nevében, Ámen.
“Törd el a gonosz, gonosz ember karját, amíg keresed a gonoszságát, de nem találod.” (Zsoltárok 10:15)
Kedves Uram!
Mindig is volt gonoszság a világban. Néha azonban elgondolkodom azon, hogy a gonoszság az évek során rosszabb lett-e. A politikusainktól kezdve az iskolákon át a külföldi országokig nagyon sok olyan ember van, aki nem törődik azzal, hogy helyesen cselekedjen. Látom ezt a munkahelyemen, a családomban. Miközben én istenfélő akarok lenni, vannak, akik istentelenek akarnak lenni. És vannak, akik a gonoszságnak élik az életüket.
Istenem, meddig maradnak ezek az emberek ellenőrizetlenül? Meddig hagyják, hogy tönkretegyék mások életét, a gyermekeinkét?
Megértem, hogy a gonosz és a bűn létezik a világban, ezért imádkozom azért, hogy a gonosz lelepleződjön. Imádkozom, hogy az emberek tudatosítsák a körülöttünk lévő korrupciót, a más közösségekben és külföldön tapasztalható gonoszságot. Ahol igazságtalanság van, imádkozom, hogy cselekedjetek a rossz ellen.
Törjétek meg a gonoszok terveit, hogy az igazak boldogulhassanak.
Ámen.
“Uram, te meghallgattad az alázatosok kívánságát, te megerősíted szívüket. Figyelmesen meghallgatod őket.” (Zsoltárok 10:17)
Atyaisten,
Köszönöm, hogy meghallgatod gyermekeid imáit. Köszönöm, hogy törődsz az életünkkel, a múltunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel. Attól a pillanattól kezdve, hogy megfogantunk, egészen addig a pontig, amikor meghalunk, vigyázol ránk. Hálás vagyok.
Szeretném megköszönni, hogy meghallgatod imáinkat. Amikor kora reggel hozzád kiáltunk, és amikor késő este beszélünk, minden szavunkat meghallod. Megértesz minket, amikor mi magunkat sem értjük. Belelátsz a szívünkbe, függetlenül attól, hogy milyen érzelmeket érzünk. Köszönjük, hogy mindig jelen vagy. Boldogok vagy szomorúak, izgatottak vagy félnek, te velünk vagy.
Jézus nevében köszönetet mondok, és Ámen.
