Dániel története az oroszlán barlangjában nem csak egy gyermekkori mese a vasárnapi iskolában. Ez a történet olyan felnőttekre is vonatkozik, mint te és én. Ha túllátunk az intrikán és az Istenbe vetett bizalomra való egyszerű felszólításon, akkor elkezdjük feltenni a helyes kérdéseket.
Nevezetesen, kik a mi oroszlánjaink, és hogyan néznek ki a mi odúink? És ami még fontosabb, hogyan ment meg a mi Istenünk?
Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor egyszerűen térdre kényszerülünk. A körülmények túl veszélyesek ahhoz, hogy egyedül átéljük őket – túlságosan megterhelőek érzelmileg, túlságosan kimerítőek fizikailag, túlságosan nagy lelki kihívást jelentenek. Néha ezek a körülmények mások igazságtalan cselekedeteinek az eredményei, ahogyan Dániel esetében is történt, de mindig annak az eredményei, hogy egy megtört és bukott világban élünk.
Nincs más választásunk, mint hogy ijesztő sebezhetőségünkben meztelenül álljunk Isten elé. Szeretnénk hinni, hogy a hit hegyeket mozgathat meg, de a fizikai tények tagadhatatlanok és sivárak. Végül is Dániel egész éjjel egy odúban volt éhes oroszlánokkal. Az egyetlen kijáratot egy hatalmas szikla védte, és a király rendelete, hogy maradjon a helyén. A reménytelenség biztos volt.
A reménytelenség helyzetében felfedezhetjük Isten igazi természetét. A legnagyobb ajándék, amit Isten adott Dánielnek, az a védelmező jelenlét volt, amely soha nem hagyta el őt. Dániel egy angyalról beszélt, aki befogta az oroszlánok száját. Az ő történetébe egy ígéret van beágyazva számunkra. Mert amit Isten egyszer megtett, azt újra meg fogja tenni. Isten ma is bezárja az oroszlánok száját – a ti oroszlánszájatokat -, hogy ne emésszen el benneteket.
Néha a közvetlen körülmények megváltoznak az ima hatására, néha pedig nem. De itt van négy lecke, amit megtanultam:
Isten olyan perspektívát ad nekünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a körülményeink fölé emelkedjünk.
Az oroszlánbarlangban töltött időnk nem egy elszigetelt esemény, hanem egy esemény az Istennel való utazásunk során. Amikor a megpróbáltatásokat egy hitbéli kapcsolat összefüggésében szemléljük, megtapasztalhatjuk az új perspektíva szabadságát, és jobban felismerhetjük Teremtőnk szeretetének lábnyomát.
Isten mindig szabadulást hoz, ha hűségesek maradunk.
Ahogy vizsgálom a viszontagságokon keresztül vezető utamat, felismerem azokat az “életutakat”, amelyeket akkoriban gyakran nem ismertem fel. Utólag csodálkozom Isten kegyelmes gondviselésén. Ha tehát jelenleg az oroszlán barlangjában vagy, haladj tovább. Isten munkálkodik.
A szívünkben bekövetkező változás a legjobb bizonyíték
Lehet, hogy az oroszlánok ólálkodnak, lehet, hogy a körülményeink kívülről megváltoznak, de az biztos, hogy belülről változások lesznek. Ha továbbra is függünk Tőle, Isten azzal fogja honorálni alázatunkat, hogy még többet olt belénk magából. És ez az új rész erősebb lesz. Sokkal erősebb.
A szabadulás jutalommal jár.
Egy földi király megjutalmazza Dánielt, miután túlélte az oroszlán barlangjában. Dániel történetében van egy földi király, hogy ne feledkezzünk meg egy sokkal hatalmasabb királyról. A Királyok Királya velünk van és figyel minket. Ki tudja, milyen áldásokat nyit meg a mi hűségünk?
Nem felejthetjük el ezeket a leckéket. Írjuk le őket. Adjátok tovább őket. Emlékezzünk Isten kimeríthetetlen jelenlétére, és bízzunk. A Zsoltárok 91:11 szerint: “Mert elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon.”. Az angyalok még mindig védelmeznek. A Róma 8:31 emlékeztet minket: “…Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”. Isten még mindig harcol a hívőkért. Amikor bezárva vagy az oroszlán barlangjába, érzed a félelem hidegét és sötétségét, emlékezz ezekre a leckékre.
